Észak felé folytatva kaliforniai kirándulásunkat a következő napirendi pont a Yosemite nemzeti park volt a következő úticél. Ahogyan a korábbi napokban, itt is enyhén télies időjárást fogtunk ki, zene a poszthoz szóljon ezért Bon Ivertől, akinek művészneve franciául jó telet jelent.

A Yosemite-ről előzőleg nem tudtunk annyit, mint Amerika egyéb híres nemzeti parkjairól (pl. Grand Canyon, Yellowstone). Ahogyan azt Toto barátunk később megjegyezte, a parkban készült képeink olyanok, mint az Apple Macjein a háttérképek, hiszen az operációs rendszerüknek van is egy Yosemite-ről elnevezett verziója. Nekünk azonban még a kiejtéssel is gondunk akadt eredetileg: amikor úgy másfél évvel ezelőtt a név második felét májtnak ejtettem, a kollégáim egy ideig bután néztek, majd nagy nehezen leesett nekik, hogy a joszemitire gondolok. "It's beautiful, you should definitely go!" - tették hozzá.

Szelfink volt már jobb, háttér hozzá aligha

A Yosemite Nemzeti Park tehát már elég korán felkerült az amerikás bakancslistánkra, és tudtuk, ha Kaliforniába eljutunk, ide is el kell mennünk. A címben szereplő párhuzam kicsit sántít ugyan, engem a hely mégis gyerekkorom gyakori kirándulóhelyére, a Tordai-hasadékra emlékeztet leginkább amiatt, mert a fő útvonalon megközelítve mindkettő egy hegyvonulatba vájt szurdoknak tűnik, amelyet folyóvíz alakított.

Nyugat felől érkezve jól kiépített úton lehet a völgybe, Yosemite Valley-be érkezni. Itt egykor indián törzsek laktak, amelyeket az aranyláz idején üldöztek ki nem túl barátságos és a mából visszatekintve nem túl dicsőséges módon az európai-amerikaiak. A hely neve az ezt megelőző időkből származik, a Miwok nyelven gyilkost jelent, és más törzsek nevezték így a völgyben lakó Ahwahnee indiánokat.

Késő délutáni borongós kép a völgyről, bal oldalon az El Capitan, jobb oldalon a Bridalveil vízesés

Mi ugye március közepén jártunk itt, ekkor a magasabban fekvő utak még a téli időszaknak megfelelően le voltak zárva, így néhány kilátópontra nem jutottunk fel. Viszont így is jó minőségű úton jutottunk el a völgybe, ahol első megállónk az alagút utáni Tunnel view-hoz vezetett megcsodálni a völgyet reggeli napsütésben.

Még egy kép a völgyről immár nélkülünk, úgysem lehet betelni vele

A völgyben befelé, azaz kelet felé továbbhaladva ezután a Bridalveil Fallsnál álltunk meg alulról megcsodálni a 188 méter magas vízesést. Innen aztán a közút legvégénél lévő parkolóig mentünk, és innen gyalogos túrára indultunk. Kinéztem ugyanis, hogy a Merced folyó mentén felfelé vezető túraútvonalak a legszebbek, ezek közül a Mist & John Muir Trail a Vernal és a Nevada vízesésekhez vezet föl. Szépen kiépített a túraútvonal eleje, egy hídon átkelve kiépített sétányon jutottunk egyre beljebb, ahol a sziklafalak már egészen szorosan fogják közre a folyót. Az útvonal viszont egyre csak emelkedett, és emiatt megintcsak belefutottunk a késő téli időjárásba. Egy ponton túl ugyanis annyira havas volt az ösvény, hogy a négykézláb csúszkálást már nem vállaltuk be, és inkább visszafordultunk. Az alacsonyabban fekvő Vernal vízesést azért alulról és picit távolabbról így is láttuk.

Katt a képre a galériához!

A túra után átautóztunk a "központnak" számító Yosemite Village-be, ami a turistákat fogadó kis falu a folyó északi oldalán. A kötelező kávé- és hűtőmágnes-vásárlást követően aztán előbb a falu környékén, majd a folyó északi oldalán csatangoltunk, megnéztük a Yosemite Fallst, ami egy több szakaszból álló vízesés. Távolról nézve úgy tűnik, mintha lenne egy fenti és egy lenti vízesés (Upper Falls és Lower Falls), de a kettő között van egy középső szakasz is, ahol több, kevésbé látványos lépcsőn zuhan tovább a víz. Ha nehezen is kivehető, azért mindenképp elképesztő látvány.

Yosemite Falls és további képek

Visszafelé, azaz nyugat felé haladva aztán több ponton is megálltunk még sétálni a folyóparton és annak környékén, megcsodálni több szögből is az U alakú völgy látványát, oda-vissza átsétálni a hidakon, vagy éppen alulról bámulni az El Capitan szikla monumentalitását.

Élményekkel tele indultunk vissza a szállásunkra Oakhurstbe, ahol a fárasztó napot egy kiváló mexikói étteremben zártuk vacsorával. Sok hely van még a Yosemite nemzeti parkban, amit érdemes felfedezni, úgyhogy nálam ez is felkerül a "De jó lenne ide még visszajönni!" listára.