Kaliforniában az a jó, hogy méretéből fakadóan itt aztán tényleg van minden: óceánpart, hegyvidék, tavak, a mediterrán éghaljathoz közelítő szőlő- és borvidék, és a délebbi tájakon egészen sivatagos helyek is. Mi pedig látni is szerettük volna az államnak minél több arcát, ezért kaliforniai utazásunk második teljes napján (az első napról Zsófi beszámolója itt olvasható) Los Angelesből keletre indultunk, a Joshua Tree nemzeti park felé.

A joshua tree-ről korábban annyit tudtunk, hogy egy (na jó, talán a legfontosabb) U2-album címe. Zene tehát ehhez a poszthoz a U2-tól. A zenekar állítólag azért választotta ezt a címet az Amerikáról szóló albumuknak, mert Bonónak megtetszett a Joshua fák bibliai elnevezése: a latinul a hangzatos Yucca brevifolia nevet viselő növény a mormon legenda szerint arról kapta nevét, hogy a korai telepesek szerint a fa ágai az imádkozó ószövetségi próféta, Józsué széttárt karjaira hasonlítanak.

Los Angeles felől érkezve a park legkönnyebben úgy közelíthető meg, ha a 62-es úton a park északi részén fekvő Joshua Tree és Twentynine Palms települések felé haladunk. Így tettünk mi is, a Joshua Tree Visitor Centernél dél felé letérve értünk be a parkba. Első megállónk Hidden Valley-be vezetett, ahol sikerült a kevésbé ösvényre tévednünk, így senkitől sem zavartatva figyelhettük meg közelebbről ezeket a jukkákat.

Ezután a Barker Dam és a Wall Street Mill felé kanyarodtunk. Előbbi egy gát akarna lenni, csak éppen a sivatagos tájban túl sok víz már nincs körülötte. Utóbbihoz egy kicsit hosszabb gyalogút vezetett, melynek végén nem éppen New York üzleti negyedében találtuk magunkat: az ironikus elnevezés egy 19. századi elhagyott aranybányára utal, amely körül néhány szintén régről itthagyott tárgy (pl. autók) találhatók. Sikerült nem belelépnünk semmilyen éles rozsdás tárgyba, viszont ezen a szakaszon kezdtünk el igazán leégni: nem igazán számítottunk rá, hogy 20-22 fokban is olyan erős lesz a napsütés, hogy utána még legalább egy hétig éreztük a karjainkon és a nyakunkon.

Némi újabb autózás után a Keys View-nál álltunk meg, ahogyan azt a neve is sugallja, a kilátás miatt, majd ezt a megállót a Jumbo Rocks követte, ahol a sivatagos tájba már nagyobb sziklák is vegyültek. Ettől nem messze tettünk egy újabb kisebb túrát az Arch Rock Trailen, ami nevéhez hűen egy ívelt sziklához vezetett el, néhol egészen szűk sziklák között.

Ekkorra már azért elég sokat sétáltunk, de két kis túra között mindig volt idő az autóban pihenni egyet. Az egész park ugyanis akkora, hogy azért elég sok idő végigautózni rajta. Márpedig nekünk ez volt a célunk, bemenni valamelyik északi kapunál, majd a főbb látnivalókat déli irányba végigvéve elhagyni a parkot a déli ki- és bejáraton át. Mielőtt azonban Palm Springset is érintve visszaindultunk volna Los Angeles felé, megálltunk a Cholla Cactus Gardennél, ahol a növényzet egy másik érdekességét, a bokorkaktuszt vettük szemügyre (már amennyiben a Wikipédia nem vezetett félre, amikor a cholla cactus magyar megfelelőjét próbáltam megtalálni).

Összességében a Joshua Tree nemzeti park nagyon nagy élmény volt mindkettőnknek: kies, sivatagos pusztát láttunk már Arizonában és Utah-ban is, de ez a növényzet miatt mégis más volt: hatalmas, különleges és lenyűgöző.