Tavaly ilyenkor megjártuk Texast, és azt hittük, idén már az USA keleti/nyugati partját is végigkorzózzuk majd Washingtontól Bostonig, Los Angelestől San Franciscóig. Ezekből nem lett semmi, de ha a teljes évet nézzük, azért voltak emlékezetes pillanatok (leginkább a májusi kiruccanás a Grand Canyonhoz, vagy amikor nyáron 10 nap alatt 8 nemzeti parkot jártunk be). Az év második fele szürkébb volt, csendesebb, eseménytelenebb. De legalább egészségesek vagyunk.

Hogy azért a karácsonyi ünnepek ne teljenek teljesen eseménytelenül, Zsófival egy 3 napos kirándulást beterveztünk karácsony utánra. Északnyugat-Arkansas-t vettük célba, ami autóval kb. 3,5 órára van, azaz járványügyi szempontból nem túl nagy kaland. Zene a poszthoz a dal, amit legtöbbször hallgattunk meg az autóban:

Kansas City-ből kb. 230 mérföldet utaztunk déli irányba hogy elérjük úticélunkat, Eureka Springs-et. Az út alatt megcsodálhattuk az igazi vidéki Amerikát, ahol mintha tényleg nem lenne semmi. Egymástól távol eső kisvárosok egy-egy benzinkúttal, szétszóródott házakkal, és szemmel láthatóan nem túl jó jövedelmi helyzettel. Mintha Missouri államnak ezeken a kietlen részein a többség továbbra is mezőgazdaságból élne.

Eureka Springs egy kb. 2 ezer fős kisváros Arkansas állam északnyugati részén. Különlegessége, hogy hegyvölgyes terepen fekszik, bár túl magas hegyekre nem kell gondolni. A földrajzi adottságok miatt azonban nincs a városban két utca, melyek merőlegesek lennének egymásra, ami Amerikában, a négyzetrácsos városok hazájában igen nagy dolog. Cserébe kacskaringós utcái vannak, illetve a házak közt rések, melyeken lépcső vezet fel az alsó utcáról a felsőre és vissza. A város becenevei közé tartozik a "The Stairstep Town" és a "Little Switzerland of America" (erős túlzásnak tűnik).

Városkép, Eureka Springs

Másik fontos jellemzője, hogy tele van viktoriánus stílusú házakkal, villákkal, amiket Zsófi kérésére igyekeztem serényen le is fotózni (lásd a galériát picit lentebb). Továbbá, ha már a "springs" szó szerepel a hely nevében, akkor Eureka Springs is több forrással rendelkezik, amelyeket a helyiek igyekeztek megfelelően ki is táblázni.

Szerény kis forrás nem túl szerény pavilonnal

Mielőtt a városba értünk volna, megálltunk megnézni a Thorncrown Chapelt, ami egy nagyon hangulatos kis kápolna a kanyargós erdei úttól nem messze, elég pazar környezetben. Talán a december vége nem a legjobb időpont kiemelni a természeti adottságokat, de elképzeltük, mennyire szép lehet ez a táj tavaszi virágzáskor, ősszel vagy télen hóban. A kápolna után egy közeli tóhoz mentünk kirándulni, ahol viszonylag szép időben tettünk egy kb. 2 órás túrát a Leatherwood Lake körül.

Thorncrown Chapel

Leatherwood Lake

Kb. késő délután érhettünk a városba, a központon átautózva először a város vallási témájú parkját néztük meg. Ez az egyik város fölötti dombon fekszik, és arról híres, hogy itt egy hatalmas szabadtéri színpadon szoktak Passiót játszani. Mi ezt így karácsony után nyilván nem láttuk, megcsodálhattuk viszont a 20 méter magas, Christ of the Ozarks névre keresztelt Jézus-szobrot. A dombról lenéző szobor elhelyezése talán érthető a vallási témájú park mellett, leginkább azonban a Rio de Janeiró-i Krisztus-szobor olcsó paródiájának tűnik.

A vallási vonatkozások mellett (ellenére?) megemlítendő az is, hogy Eureka Springs kifejezetten LMBTQ-barát hely: 2014-ben az első város volt Arkansas államban, ahol engedélyezték az azonos neműek házasodását. Mi csak annyit érzékeltünk, hogy a város számos vendéglátóhelye a Google Térképen LMBTQ-barátként hirdeti magát, illetve helyenként ki van téve egy-egy szivárványos zászló.

Késő délután foglaltuk el szállásunkat, ami egy várostól távolabb eső szállóban volt, amit Airbnb-n foglaltunk. Egy régi istállóépületet alakítottak át három lakóegységes szállóvá egy kellően kietlen helyen ahhoz, hogy a teraszunk völgyre nézzen. Kicsit hideg volt ugyan, de a pezsgőfürdő kárpótolt, sikeresen kiáztattuk magunkból 2020 fáradalmait.

A következő napon egy másik közeli tóhoz mentünk először, a Beaver Lake-nél a közeli gátat néztük meg. Nem volt egy túlságosan turistacsalogató hely, de legalább végigsétáltunk a gáton, és megcsodáltuk a környéket. A városba érve aztán a helyi magyar vonatkozású templomot, a Saint Elizabeth of Hungary Catholic Church-öt ejtettük útba. Szent Erzsébetről elnevezett templomot ugye már láttunk Denverben is, és itt is elsősorban azt szerettük volna megtudni, hogy a világnak ezen a távoli pontján miért egy magyar szentről neveznek el egy katolikus templomot. Annyi derült ki, hogy az építtető, Richard Kerens, édesanyja emlékének szánta a templomot, akit Elizabethnek (Erzsébet) hívtak, valamint Richard Kerens 1909 és 1913 között az Osztrák-Magyar Monarchia USA által delegált nagykövete volt.

A belvárosban először a helytörténeti múzeumot szerettük volna megnézni, ami azonban nem nyitott ki, bár a nyitva tartás alapján kellett volna. Ez annyiban nem volt teljesen meglepő, hogy már korábban is olvastuk-hallottuk, hogy hétfőtől szerdáig sok hely nem nyit ki a városban, mi pedig éppen kedden próbálkoztunk bejutni a múzeumba. Ehelyett inkább sétáltunk egyet a belvárosban, majd beültünk ebédelni. Hogy a kiadós ebédet lesétáljuk, körbejártuk a várost a 3,5 mérföldes "historic loop"-ot, amely nagyon szépen végigvitt a belvárost övező dombokon épült viktoriánus villák között, majd átvitt erdősebb részeken is, hogy végül visszakeveredjünk a belvárosba.

Galéria sok szép házzal

Ha már belváros, a főutca tele van kézműves (vagy kevésbé kézműves) boltokkal, éttermekkel, kávézókkal stb., szóval a város igyekszik kimaxolni a turizmust. Mi is betértünk néhány boltba, vásároltunk helyi édességeket, és Zsófi válogatott néhány szappant egy fürdősboltban. A nagy sétánk után pedig egy másik étteremben kipróbáltunk néhány helyi desszertet, amelyek közül a huckleberry pie nagyon finom volt (a huckleberry-t a Google amerikai áfonyának fordítja, ennél jobbat én sem tudok).

A délután hátralévő részében a várostól kissé délre eső tavat jártuk körül, csak hogy tényleg meglegyen a kellő mennyiségű séta. Innen visszatértünk a szállásra, és a napot csendes pihenővel és pezsgőfürdővel zártuk. Vegyes érzéseket hagyott bennünk Eureka Springs. Egyrészt érthető, hogy egy ilyen kisváros ilyen környezetben miért a turizmusban rejlő lehetőségeket próbálja kihasználni. Másrészt az volt az érzésünk, hogy picit több befektetéssel ebből a helyből többet is ki lehetne hozni, kicsit szebben felújítani a korosodó épületeket. Persze lehet, hogy akkora tömeget azért nem vonz a hely, hogy legyen mit befektetni. Mindenesetre hasonló turistacsalogató kisvárosokat Európában szebb állapotban találtunk (Cesky Krumlov, Bruges vagy Hallstatt jut kapásból eszembe). Ilyen szempontból persze a komolyabb történelmi múlt nem hátrány, főleg ha együtt jár egy hangulatos macskaköves főtérrel, a belvárosban limitált autóforgalommal stb. Ehhez képest a mindössze 140 éve alapított Eureka Springs kifejezetten fiatalnak számít.

Black Bass Lake, Eureka Springs

A következő napra kaptunk egy jó kis esőt, ami a hazaút miatt nem volt különösebben zavaró. Hogy egy további programpontot azért beiktassunk, először nyugat felé vettük az irányt, és megálltunk Bentonville-ben. Itt már nem először jártunk, az egy évvel korábbi Texas roadtripünkről hazafelé is megálltunk itt megnézni a Crystal Bridges múzeumot. Ezúttal viszont Zsófi a Peel Mansiont nézte ki, ami egy elég jó állapotban megtartott és múzeumnak berendezett villa kb. a város közepén, egy sokszor akkora Walmart közvetlen szomsédságában. Innen aztán már tényleg hazafelé vettük az irányt, főleg mivel ekkor még mindig esett. Kansas City-be érve pedig a kedvenc mexikói éttermünkben egy kiadós ebéddel zártuk a kirándulást. (Ha valaki nem tudta volna, a mexikói és az amerikai konyha keveredésének egyik kellemes hozadéka az oreós churros.)

Amikor mindezt írom, már január elseje van. 2021 első napja komolyabb havazást hozott Kansas City-re, úgyhogy ki is mentünk egy délutáni sétára Zsófival. Csak remélni tudjuk, hogy az új év több még több élményt hoz majd nemcsak itt Amerikában, hanem az óceán másik oldalán is, amikor végre újra találkozhatunk majd családdal, barátokkal. Addig is mindenkinek jó egészséget és boldog új évet kívánunk!

Jacob L. Loose Park, Kansas City, 2021. január 1.