Az amerikai fegyvertartás vidám témájáról régóta készültünk írni, több apropó miatt is. Elsősorban amiatt, mivel otthon bármilyen lövöldözés egészen különleges bűnügyi hírnek számít ahhoz képest, hogy az USA-ban mindez business as usual. A kicsit aktuálisabb ihletet adó ok pedig az, hogy több helyen Amerikában éppen arról megy a vita, hogy a fegyverboltok esszenciális szükségletet elégítenek-e ki, és így nyitva tarthatnak-e a járvány jelenlegi korlátozásai alatt. New York állam kormányzóját, Andrew Cuomót például éppen az amerikai fegyverlobbi legerősebb szervezete, az NRA perli amiatt, hogy a fegyverboltokat nem minősítette létfontosságú termékeket árusító üzleteknek. Őrület, nem? Tipikus Amerika.

Szóval ez a poszt most arról szól, hogy nekünk milyen volt szembesülni az amerikai fegyvertartással. Zenének egy kis Bob Dylan ("Mama put my guns in the ground, I can't shoot them anymore").

Tavaly áprilisban egy nagyon kedves ügyféllel beszélgettünk arról ebéd közben, hogy Zsófival kiköltözünk Amerikába két évre. Ez a kedves ügyfél mesélte talán először, hogy neki az volt Amerikában a nagyon furcsa tapasztalata, hogy nem lehet tudni, kinek van fegyvere, és kinek nincs. Bármelyik kabát rejtette övrészről vagy táskáról simán el lehet képzelni, hogy ott egy pisztoly lapul. A kesztyűtartókról nem is beszélve. Amikor az USA-ban igazoltatnak, nem ajánlatos a kesztyűtartóhoz nyúlni a papírokért a rendőr megkérdezése nélkül, mert ott sokan nem (csak) a forgalmi engedélyt tartják.

"Ahol lőnek, oda ne menjetek!"

- ezt Apa szokta mondani, amikor beszélünk. Hát, igyekszünk, talán az állatkerttel, múzeummal, arborétummal, parkokkal nem lehet nagyon mellélőni (mekkora képzavar, tejóég).

Mindenesetre Kansas Citybe költözve mi is hamar ízelítőt kaptunk abból, hogy mennyire könnyű belesétálni egy utcai lövöldözésbe. Augusztus első péntekén a belvárosban sétálgattunk, mivel a nyári hónapok alatt a First Fridayt utcai kirakodóvásárral, food truckokkal, zenével stb. ünneplik. Másnap reggel olvastuk a hírt, hogy nagyjából egy órával azután, hogy hazaértünk, lövöldözés volt a belvárosban, mert két banda valamin összebalhézott. Egy eltévedt lövedék egy véletlenül arra járó 25 éves lányt ölt meg.

Egy másik emlékezetes helyi példa számunkra az volt, amikor a város büszkeségének számító amerikaifoci-csapat, a Kansas City Chiefs megnyerte a főcsoportdöntőt biztosítva ezzel helyét az idei Super Bowlon. Egy külvárosi kocsmában akkora ünneplés volt, hogy a bejutáshoz hosszú sor alakult ki, egy gyengeelméjű várakozó pedig ezt nem bírta cérnával, és fegyvert rántott. A biztonsági emberek itt résen voltak, de így is legalább két ember meghalt. Ilyen és ehhez hasonló hírből kb. minden héten szembejön legalább egy.

Ilyen kihagyhatatlan akciók velünk is szembejönnek néha

A fegyvertartás és -használat témáját ezen felül az is mindig eszünkbe juttatja, amikor fegyvereket (is) tartalmazó reklámújságot dobnak a postaládánkba. Arra az esetre, ha esetleg kedvünk támadna az internetes rendelés kényelmét kiterjeszteni lőfegyverekre. Ez késztetett arra, hogy kicsit jobban utánajárjak a szabályozás részleteinek.

A híres második kiegészítés

Az viszonylag közismert, hogy a fegyvertartást mint jogot az amerikai alkotmány második kiegészítése (1791) biztosítja, melynek értelmezése azóta is vita tárgya, és az utóbbi időben a Legfelsőbb Bíróság ítéletei tisztáztak néhány kérdést. Például egy 2008-as ítélet erősítette meg azt az értelmezést, hogy a fegyvertartás joga személyekre vonatkozik (nem csak milíciákra), és ezzel eltörölte az addig Washington D.C.-ben érvényes tiltást.

2010-ben szintén ítélet mondta ki, hogy állami szabályozások nem mehetnek szembe a második kiegészítéssel (vagyis egy-egy tagállam nem korlátozhatja a fegyvertartás jogát úgy, hogy az szembemenjen az alkotmánykiegészítéssel). Hab a tortán az a 2016-os, szintén legfelsőbb bírósági ítélet, mely szerint a második kiegészítés minden viselhető/hordozható lőfegyverre vonatkozik, azokra is, amelyek a jog előírásakor még nem léteztek. Valószínűleg 1791-ben a kiegészítést elfogadó honatyák azon ábrándoztak, hogy egy napon majd minden állampolgár legalább két félautomata lőfegyverrel járkál a zsebében, természetesen a maximális biztonság jegyében.

Persze mint a legtöbb jog, ez is korlátozva van bizonyos mértékben. Például csak 18 éven felüliek (bizonyos fegyvertípusok esetén 21 éven felüliek) vásárolhatnak fegyvereket. Minden fegyverkereskedőnek szövetségi engedéllyel kell rendelkeznie. Igaz ez az online vásárlásra is, vagyis meg tudom ugyan rendelni a szimpatikusnak tűnő fegyvert, azt azonban egy engedéllyel rendelkező üzletbe kell küldeni, amely elvégzi rajtam a background checket, mielőtt a kezembe nyomnák a pisztolyt, gratulálva az első fegyveremhez.

Merthogy minden vásárló esetében kötelező ez a háttérvizsgálat, ami ellenőrzi, hogy a potenciális vásárló volt-e már elítélve, vagy van-e a múltjában egyéb aggodalomra okot adó folt. És hogy vásárlóként szükség van-e valamilyen engedélyre? A helyzet az, hogy a legtöbb államban a fegyver viseléséhez engedélyre van szükség, a vásárlása viszont nem engedélyhez kötött. Csak kb. egy tucat államban engedélyköteles a fegyvervásárlás, és mindössze három államban van szükség engedélyre puska (shotgun vagy rifle) vásárlásához.

De a legmegdöbbentőbb szabályozási hiányosság nem ehhez, hanem a már korábban említett background checkhez kapcsolódik. Ezt ugyanis a szövetségi licensz birtokában kereskedőknek kell elvégezniük, mielőtt fegyvert adnának el valakinek. Szövetségi licenszre viszont csak annak van szüksége, aki üzletszerűen, profitorientáltan kereskedik fegyverekkel. Ha valaki azonban a saját, otthon porosodó pisztolyától vagy puskájától válna meg interneten, bolhapiacon stb., akkor nincs szükség engedélyre, és nincs szükség background checkre sem. Így aztán sok fegyver úgy cserél gazdát az amerikai másodlagos fegyverpiacon, hogy az új tulajdonost senki sem ellenőrzi.

Végezetül itt egy BBC-s ábra 2018-as adatokkal arról, hogy a világ mely 10 országában jut 100 főre a legtöbb fegyver. Ezt találtam a témában a legszemléletesebb összehasonlításnak, de akit további grafikonok érdekelnek, az elolvashatja a teljes cikket itt.

Nyilván rengeteget lehetne még merengeni azon, hogy mennyire erős a fegyverlobbi, milyen hatással van a közvéleményre egy-egy sok áldozattal járó lövöldözés stb. Európai szemmel azt hiszem, hogy a fegyvertartás és -viselés annyira beleépült az amerikai kultúrába, hogy rövid távon nem nagyon várható ezzel kapcsolatban előrelépés. Ami alatt én természetesen sokkal erősebb szabályozást értek. Milliószor fog még elhangzani Amerikában a szürreális érv, miszerint a fegyveres rosszfiúk ellen az a leghatásosabb, ha minden jófiú is fegyvert hord.