Amikor ezt a bejegyzést írom, már hónapok óta itthon vagyunk Budapesten. Sőt, a zuglói lakásunk nappalijában már a Zsófi legutóbbi posztjában elmesélt Olympic nemzeti park posztere is ott lóg a falon. Sűrű időszakon vagyunk túl hazaköltözéssel, lakásfelújítással, munkábaállással, sok új itthoni élménnyel, ami persze nem mentség, úgyhogy megpróbálom rendezni az adósságomat, és az erősödő Amerika-nosztalgia közepette megpróbáljuk befejezni a blogot.

Ott tartottunk tehát, hogy május első hetét Washington államban töltöttük úgy, hogy kb. 3 napot szántunk az állam nemzeti parkjainak bejárására (ezekről írt Zsófi ebben a posztban), a fennmaradó időt pedig Seattle-ben töltöttük.Az egész hét olyan jól sikerült, hogy megpróbáltam egy kisvideóban is összefoglalni, szóval akit a mozgóképes beszámoló jobban érdekel, íme:

Szerda délután, a Mount Rainier nemzeti parkból visszatérve volt először alkalmunk Seattle-t is felfedezni kicsit. Ekkor még nem a belvárosba, hanem a Discovery Parkba mentünk, útközben feltankolva kávéval. A park a Seattle-től nyugatra fekvő öböl partján fekszik, úgyhogy jó nagyot sétáltunk itt de cserébe elég szép, tengerpartot idéző környezetben. Vacsora gyanánt egy jó pho levest dobtunk be egy Desi által kinézett vietnámi helyen. Nem ettem még korábban ilyet, de ez a füstölt marhaszeggyel felturbózott verzió nagyon jól esett, nehezen körülírható, hogy mekkora hatalmas adag leves volt ez.

Discovery Park, világítótorony

Másnap már egyre inkább Seattle belvárosát közelítettük. Reggel a Kerry Parkban kezdtünk, ami egy kis park az egyik domb oldalán, de annál jobb kilátás nyílik innen Seattle egész belvárosára. Ettől kicsit délebbre, már közel az öböl partjához helyezkedik el az Olympic Sculpture Park, amelyen keresztülsétálva érdekes kültéri szobrok között értünk le a partra.

Kilátás a Kerry Parkból - a képre kattintva galéria nyílik ;)

Innen aztán kicsit tovább sétálva a parton dél felé értük el a Pike Place Marketet, Seattle ikonikus piacát, ami a turistákat legalább annyira vonzza, mint a helyi, bevásárlást intéző lakosokat. A több szintes épületkomplexumban és az azt körülvevő kisutcákban kicsit mi is elvesztünk, és megpróbáltunk nem túl sok haszontalan dolgot megvenni (Zsófi azért gazdagodott némi szilárd testápolóval, ami persze egyáltalán nem haszontalan). Ebédre aztán a közeli Old Stove Brewing nevű helyre tértünk be, hiszen nincs is jobb néha ebédre, mint egy helyi kézműves sör mellé elfogyasztott kocsmakaja.

A délután első napirendi pontja aztán a Seattle Aquariumba vezetett, amit az öböl egyik mólójára építettek. Kellemesen elidőztünk itt mindenféle medúzák, halak, polipok, madarak, rozmárok, vidrák stb. között.

Talán a rozmár volt a legaranyosabb, érdemes végigpörgetni a képeket

Az enyhén borongós délutáni időjárás nem szegte kedvünket, és kilátogattunk a Washington Park Arboretumba, ami a helybéli University of Washingtonhoz tartozik. Persze ez is elég nagy terület, csak egy részét jártuk be, de így is láttunk néhány különleges fát, virágot stb.

A szállásunkra visszaérve következett némi törvényszerű punnyadás, ami után mi Zsófival ketten még kisétáltunk a Lake Washington partjára. (Kirkland, ahol a szállásunk volt, a tó Seattle-höz képest szemközti oldalán helyezkedik el.) A tónak ez a partszakasza elég sűrűn beépített, de azért elég pofás látványt is nyújtott a kora esti órákban, ahogy nap is előbújt még kicsit.

Suburban highlife

Péntekre is elég sűrű programot sikerült szervezni magunknak, melynek jórészét a Seattle Centerben töltöttük. Ez a városnak egy múzeumokkal és egyéb érdekes helyekkel telepakolt, jól sétálható része, ahol a mi listánkon is szereplő helyek közül a Museum of Pop Culture (a továbbiakban: MoPOP), a Chihuly Garden and Glass és a Space Needle is található. De a Seattle Center mellett található a Bill & Melinda Gates Foundation irodája is, ami mellett elhaladva hullattunk néhány könnycseppet a névadók házassága fölött, hiszen éppen pár nappal korábban jelentették be, hogy válnak.

Mielőtt azonban ideértünk volna, reggelit és kávét az egyik Starbucks Reserve Roastery-ben szereztünk, ha már a kávéházlánc Seattle-ből indult világhódító útjára. Ebben a konkrét kávéházban a szokásosnál nagyobb kávé- és ételkínálat mellett a kávékészítés folyamatát is viszonylag látványosan lehet követni.

Ilyen egy igazán nagy Starbucks belülről

Innen aztán időpontra (nyitásra) mentünk a MoPOP-ba. Nekem személy szerint ez volt az egyik legjobban várt programpont Seattle-ön belül, mert tudtam, hogy itt az érdeklődésemhez közel álló könnyűzenei kiállításokat látunk majd. No de a Nirvana-, Hendrix- és Pearl Jam-kiállításokon túl volt itt sok más érdekesség is, mint pl. a különböző filmjelmezeket bemutató tárlat (többek között eredeti Indiana Jones, Majmok bolygója és Matrix jelmezekkel), vagy éppen a fantasy kiállítás Harry Potter és Gyűrűk ura relikviákkal és egyéb nyalánkságokkal. Nekem persze a könnyűzenei részleg tetszett a legjobban a Pearl Jam-próbateremmel, valamint a kiállított gitárokkal, közte a tornádó alakú hatalmas gitárinstallációval.

Na ez a galéria tényleg tele van menő képekkel :)

A múzumban eltöltött pár óra után aztán átsétáltunk a Chihuly Garden and Glassbe. A hely Dale Chihuly üvegművészről kapta a nevét, és nemcsak beltéri tárlata van itt az alkotó és munkatársai által készített üvegből készült műtárgyaknak, de - ahogyan azt a hely neve is sugallja - helyet kapott itt egy kert is, ahol a virágok között jelennek meg az üvegkreálmányok. Elég különleges hely, mindenképp megérte ide is betérni.

Ezzel a délelőtt nagyjából el is szaladt, ezért kávét és elemózsiát kerestünk, majd csatangoltunk egyet a belváros felé, útbaejtve az Amazon Spheres nevű helyet, aminek különlegessége, hogy ez tulajdonképpen egy két üveggömbből álló Amazon iroda. Be ugyan nem jutottunk, de azt kívülről is láttuk, hogy odabent már-már botanikuskertszerű lehet az enteriőr. Seattle amúgy híres arról, hogy számos nagy cégnek van itt a központja, a már említett Starbuckson és Amazonon kívül a Microsoftnak és a T-Mobile US-nek is a városban (illetve annak szorosabb vonzáskörzetében) van a központja.

Az Amazon gömb alakú irodái

Visszatérve a Seattle Centerbe még volt hátra egy fontos programpont: a Space Needle. Ez a közel 200 méter magas kilátótorony Seattle látképének legikonikusabb épülete. Az 1962-es világkiállításra épült, és különlegessége, hogy a 158 méter magasan lévő kilátószint teljesen körbeforog az épület tengelye körül. Nyilván ez elég jó körpanorámát is jelent, viszont az üvegpadlós részre azért nem szívesen léptünk.

A nagy izgalmak után seattle-i kollégáimmal volt találkozónk, akik egy kellemes sörfőzdét választottak helyszín gyanánt a Capitol Hill városrészben. Itt aztán tényleg elég jó söröket kortyolgattunk, és a hely melletti foodtruck vacsorát is biztosított. De a lényeg, hogy nekem is és Desi kollégánőmnek is jó élményt volt végre találkozni Blaise-sel és Erickel, akikkel akkor már hónapok óta együtt dolgoztunk virtuálisan, de személyesen még nem volt alkalmunk találkozni. Ők aztán egy kisebb sétára is elvittek a környéken, útbaejtve egy remek fagyizót.

Blaise, Desi, Eric és mi

A következő nap, szombaton ismét kirándulás volt napirenden, de a North Cascades nemzeti parkban töltött napunkat Zsófi már elregélte. Vasárnap délután pedig már repültünk vissza Kansas City-be, de előtte ebből a napból is kihoztuk a maximumot meglátogatva még néhány olyan helyet, amelyek a Seattle-ről szóló útikönyvek Youtube-videók szerint kihagyhatatlanok.

A reggelt egy kellemes sétával kezdtük a University of Washington kampuszán, ami a belvárostól északra helyezkedik el. Csak hogy mondjak végre egy magyar vonatkozást, ide járt anno Tom Lantos, magyar származású egykori demokrata politikus is. Az amerikai egyetemi kampuszok egyáltalán nem rossz kirándulóhelyek, ezek jellemzően nagyon szép zöld környezetben helyezkednek el, ahol nincs túl nagy forgalom, és gyakran itt lehet a legérdekesebb, legpatinásabb épületekkel is találkozni, úgyhogy ez a hely sem okozott csalódást.

De a parkok sora itt még nem ért véget, a következő megállónk ugyanis a Gas Works Parkba vezetett. Ennek a helynek az egyik különlegessége az indusztriális hangulata, amit a régi rozsdás gázművek ittmaradt rendszerei adnak. A másik pedig a remek kilátás a Lake Unionra, illetve a tó másik oldalán az egész belvárosra. Innen nincs messze a Fremont Troll, ami egy kultikus híd alatti szörnyszobor.

És itt még nem volt vége a Seattle északi részén tett felfedezőtúránknak: elmentünk ugyanis a Ballard Locks nevű zsilipekhez, ahol botanikus kert és látogatóközpont is van. Élőben is láthattuk, hogyan emelik és süllyesztik itt a kisebb hajókat a vízen ahhoz, hogy azok az öböl magasabb vízállására föl tudjanak úszni. Az éppen átkelni vágyó helyieknek valószínűleg ez nem volt akkora élmény, mint nekünk, akik élőben sosem láttak még ilyet.

Egy kellemes kis ebéd után egy megállónk volt még hátra útban a reptér felé: a Kubota Garden nevű japánkert, ahol éppen elég sokan voltak (családosok, esküvői fotózások stb.) talán azért, mert egy szép vasárnap délutánt fogtunk ki éppen.

A repülőről aztán elég látványos volt megcsodálni a Seattle-t körülvevő öböl és tavak alkotta rendszert, valamint a felhők fölé a távolban felbukkanó Mount Rainiert. Igazán sűrű hét volt, de még ma is visszagondolva tele vagyunk élményekkel, ha a Seattle-ben, illetve Washington államban eltöltött időre gondolunk.