Amikor januárban átgondoltuk a hátralévő amerikai időnket, nagyon jó kis tervet készítettünk és a májusi hosszú hétvégére (Memorial Day - veteránok emléknapja) le is foglaltunk egy utazást. Akkor még szó sem volt róla, hogy a Covid-19 így átírja majd az életünket. Május első heteiben azonban nyitni kezdtek a nemzeti parkok, és az érvek-ellenérvek tengerében úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Tisztában voltunk vele, hogy a CDC ajánlásának ellentmondva nem esszenciális utazásra készülünk, na de ki tudna lemondani álmai úticéljáról, a Grand Canyonról, a 30. szülinapja másnapján? Én nem tudtam. Szóljon ehhez a poszthoz egy kis sivatagban, lovon poroszkálós zene. 

Pénteken kora reggel indultunk a reptérre. Amint megláttam a majdnem tele gépet, a kisgyerekes családokat és a 65 pluszos útitársakat, az utazás miatti lelkiismeret-furdalásom párolgásnak indult. Az American Airlinesszal repültünk. A járataikon kötelező a maszkviselés, de a legtöbben már a reptéren is feltették, így csináltuk mi is. Phoenixben transzferbusszal 10 perces út volt eljutni az autókölcsönző épületbe, ahol kb. 15 cég közül választhat az ember. Zsoltival online egy jól értékelt, kisebb cégnél foglaltunk kocsit, és pár perc ügyintézés után már ki is választottuk a kék Hyundai Elantrát, ami igazán jó szolgálatot tett a következő pár napban, összesen 1016 mérföldet autóztunk vele.

Phoenixben nem sok időt töltöttünk az utazáson kívül, de érdemes megemlíteni róla, hogy Arizona állam fővárosa és az USA 5. legnépesebb városa. A Sonoran sivatag északkeleti csücskén fekszik, forró sivatagi éghajlatú és az egyik legnaposabb hely a Földön. Érdekessége, hogy két belvárosa is van, két kupac felhőkarcolóval. Phoenix felett fut a Central Arizona Project (CAP), egy mesterségesen kiépített csatornarendszer, amely a Colorado folyó vizét szállítja Arizona állam déli része felé.

Északra indultunk. A forgalmas autópálya mellett életünkben először láttunk saguaro kaktuszokat (kandeláberkaktusz). Nemhiába az állam jelképei, akár 15 méter magasra is megnőhetnek és 100-200 vagy még annál is több évig élnek. A Flagstaff felé vezető 200 km-es úton 1800 métert emelkedtünk és közel 7000 láb magasra érkeztünk. Ez a Colorado-fennsík délnyugati széle, a San Francisco vulkanikus hegyláncolat lábánál. Az embernagyságú kaktuszokat alacsonyabb fajok (főleg fügekaktuszok) váltották fel, 5000 láb felett pedig egyre több volt mellettük az örökzöld. Flagstaffon keresztül fut a híres 66-os út, és itteni obszervatóriumban fedezték fel a Plútót. Első utunk a Walnut Canyonhoz vezetett, ahol a megszorítások miatt csak egy rövid ösvény volt nyitva. Így lemaradtunk a 1100-as években, a Sinagua indiánok által épített (kivájt) barlanglakásokról. Második megállónk a Sunset Crater volt. Ez a már korábban említett vulkanikus hegylánc legfiatalabb tagja. A kráterhez vezető utat a kirándulók okozta károk miatt lezárták ugyan, de a lábánál lévő rövidebb, a fekete tufadombok között vezető ösvény is nagy élmény volt. Rövid belvárosi séta és bevásárlás után tértünk vissza az egyik közeli faluban lévő szállásunkra, ahol a tűzjelző kétszeri beindításán kívül más izgalmas már nem is történt aznap. 

Szombati tervünk Sedona felfedezése volt. A szállásunktól szerpentineken ereszkedtünk le a város felé. A tájat főleg a vörös és narancssárga homokkő határozza meg, a Red Rock State Parkban sétálva több ilyen homokkő hegyre láttunk rá (Cathedral, Gray Fox - szürke róka, Red Hawk - vörös sólyom, Eagle's Nest - sasfészek). Második megállónk az 1956-ben befejezett, sziklára épült Chapel of the Holy Cross (szent kereszt kápolna) volt. Napunkat a Westfork Trailen zártuk. Az ösvényt járva, a meredek sziklafal tövében Zsoltinak a Tordai hasadék jutott eszébe. Az Oak Creeken való átkelések (szárazon megúsztuk) engem inkább a bakonyi kirándulásokra emlékeztettek. Sedonát már az őslakosok is szent helynek tartották, napjainkban is szerveznek túrákat a 4 energiaörvényhez, melyek a város környékén találhatók. 

Nem tudom, hogy az energiavortexek vagy az aznapi leégés-napszúrás miatt éreztem-e, de valóban különleges ez a táj. Talán még Minnesotánál is jobban tetszett. És a java még csak most következett!