Miután elteltünk a kaktuszok és a sivatag látványával, illetve a nyakunk is rákvörösre égett, kirándulásunk 3. napján útnak indultunk a Sequoia és Kings Canyon Nemzeti Parkok felé. A parti hegylánctól keletre, az állam belsejében fekszik a Central Valley (központi völgy). Vízellátásának és mediterrán éghajlatának hála az USA egyik legtermékenyebb területe. Az út mentén rengeteg citrusültetvényt láttunk, narancsfák rendezett sorokban egy-egy pálmafával szegélyezve. 

Lemon Cove és Three Rivers után enyhén kanyargós út jelezte, hogy a nagy völgyből megérkeztünk a Sierra Nevada hegylánc lábához. A parkőrnek bemutattam a belépőkártyánkat, és fölényes mosollyal válaszoltam a "van nálatok hólánc?" kérdésre. Csomagtartónkban ugyanis ott lapult a Los Angelesben beszerzett kis táska a park ajánlása szerint. Elindultunk tehát mamutfenyőkre vadászni. A szemerkélő esőben magabiztosan vezettem a szerpentineken. Pattogó dobhártyám és a havas eső viszont azt jelezte, hogy felfelé tartunk. Ekkor még továbbra is állítottam Zsoltinak, hogy nem lesz itt hó, no para. Elég hamar kiderült, hogy ez a nap lesz a "Butaságom története" következő része, mert egyre több hóláncos autó jött velünk szembe, és a pihenőknél egyre több kiránduló vesződött valamivel a kerekeknél.

Szóval az "utolsó lehetőség, hogy feltedd a hóláncot" feliratú táblánál mi is leálltunk. Elengedtük a reményt, hogy majd bontatlanul visszaváltjuk egy autósboltban a csomagot és fittyet hányva az autókölcsönző cég előírására, belekezdtünk a műveletbe. Kb. 20-25 perc alatt (óráknak tűnt) felszenvedtük a hóláncokat a két első kerékre mi is. Ekkorra már szakadt a hó, a kabátunk ujja sáros lett, térdeltünk a latyakban és attól tartok, az elhaladó autósoknak villantottunk kőművesdekoltázst is párszor. (Tanulság dr. Észfej Zsófiának: ha igazi HEGYRE mész, akkor ott márciusban biztos lesz hó, és előző este kötelező jelleggel nézz meg egy Youtube-videót a hólánc felhelyezéséről.)

(ügyes kis fehérnép ez...)

A Sequoia Nemzeti Parkot 1890-ben alapították a fenyőállomány védelme céljából. Tulajdonképpen összeolvadt a tőszomszédságában fekvő Kings Canyon Parkkal. A sequoiák (magyarul óriás mamutfenyő, hegyi mamutfenyő) a Föld legnagyobb tömegű élőlényei, a legidősebb példány 3200 éves lehet. A Sierra Nevada hegységből terjedt el, a legnépesebb állomány itt él. 50-80 méter magasra nőnek, törzsük átmérője 5-7 méteres is lehet. Az angol redwood elnevezés vaskos, rostos kérgük vöröses színe miatt ragadt rájuk. (Összehasonlításként: Magyarországon a legmagasabb mamutfenyőpéldányok az iharosberényi Inkey-kastély kertjében találhatóak. Feltételezhetően a legnagyobb egy 41 méteres mamutfenyő volt itt, melyet 2018-ban kiszáradás miatt vágtak ki, 135 évgyűrűt számoltak össze a tönkön.)

Első havas megállónk a Giant Forest (óriás erdő - inkább óriások erdeje) látogatóközpont volt, ahol hálát adtam, hogy elég sok réteg volt rajtam a széldzseki alatt, és hogy mégis túrabakancsban jöttem el az útra. Hólánc valóban kellett és az idegesítő hangot leszámítva, megnyugtató volt, hogy felraktuk. (Bár délután már találkoztunk hótolóval ezeken a magasan fekvő helyeken is!) Zsolti már ott kijelentette, hogy ez eddigi élete legszebb téli kirándulása. Hetekkel később visszagondolva is teljesen igaza volt. Leírhatatlan érzés volt abban a havas csendben ilyen óriás fák lábánál sétálni. Zavarba ejtő szembesülni azzal, hogy milyen apró az ember, és hogy milyen véges az életünk, főleg ha ezekhez a 3000 éves csodák mellett állunk. 

Estebédünk és felejthető szállásunk után másnap az iker nemzeti park, a Kings Canyon felé vettük az irányt. Itt már csak a hó maradványaival találkoztunk. Az előző napihoz hasonló élményeket gyűjtöttünk a hólánccal való bíbelődést leszámítva. Délután pedig ismét leereszkedtünk a völgybe, hogy Oakhurstben elfoglalhassuk egy patak melletti kisházban a következő szállásunkat.

A bejegyzés címében Benedek Elek Az erdő télen c. versét idéztem. Érdekességként linkelem a videót arról, hogy a NatGeo pár évvel ezelőtt hogyan fotózta ezeket a fenséges fákat. Aki pedig kedvet kapott az erdőkhöz, annak szeretettel ajánlom a Filmdzsungel Stúdió nemrég megjelent, Amiről a fák suttognak című csodás filmjét.