Zenének én ma ezt ajánlom, a legkedvesebb érfelvágós zenészemtől.

Mivel egyikünk sem járt még az Államokban, kénytelenek voltunk az amerikai filmekre és az ismerősök, családtagok tapasztalataira támaszkodni. Nagy szerencsém volt, hogy az új munkahelyemen Pesten velem egykorú, szuper csajokkal hozott össze az élet. Az egyikük, Csilla, aki megjárta Amerikát, sok hasznos tanáccsal ellátott az indulás előtt. Például, hogy az első dolgom legyen venni egy paprikaspray-t a Walmartban (mert csak 10 USD és sose lehet tudni), hogy ne bankon keresztül utaljak majd az amerikai bankszámlánkra, és hogy feltétlenül küldjek neki fánkot haza a Krispy Kreme nevű helyről (mutatom, hogy miket lehet kapni ott, instant diabetes!).

Csokorba gyűjtve írok pár általános dolgot, és hogy nekünk mi volt az első tapasztaltunk ezekkel kapcsolatban:

• Szélesek az utak, nagyok a távolságok: IGAZ. Elég csak ránézni a térképre, nagyon sok helyük volt építkezni! Apropó építkezés: a lakásunk előtt épp az utat aszfaltozzák. Kb. 3 nap alatt kész lesz az egész szakasz, reggel 8 körül már dolgoznak és este 6-kor még dolgoznak. Otthon ez vajon hány hónapot és elsikkasztott pénzt emésztene fel?
• Nincs járda, nem lehet sétálni: HAMIS. Azt mondjuk kijelenthetjük, hogy szignifikánsan kevesebb a gyalogos, és hogy talán nem mindegyik autós van felkészülve arra, hogy egy telezöld alkalmával európai ember kerül a kocsija elé balkanyar közben... (Nyugi, túléltük!)
• Nagyok az autók: óh IGAZ. Meg is kérdezték Zsoltit az új kollégái, hogy a kombi Volvo helyett nem akartunk-e inkább valami tipikus amerikai kocsit venni, esetleg egy pickupot... talán majd második verdának :) Az üzemanyag olcsó az otthoni árakhoz képest, hibrid is van azért, de pici autóból nagyon keveset látni.
• Betartják a sebességhatárokat: IGAZ, kivéve, ha több sávos autópályán cikáznak el melletted a megengedettnél sokkal gyorsabban és amikor reggel az első helyi hír, amit olvasol, hogy éjjel autós üldözés volt a környéken. 
• Nincs WC-kefe: HAMIS. A szállodában valóban nincs kirakva, de mivel itt is van IKEA, természetesen WC-kefe is van. :D 
• Rossz a kaja: IGAZ, ha kizárólag gyorsétteremben eszik az ember. Eddig két alkalommal ettünk étteremben, de mindkettő remek volt. A főzéshez minden alapanyagot ugyanúgy megtalál az ember, mint otthon (esetleg egy kicsit tovább tart megkeresni a boltban. Ezután pedig be kell izzítani a főzőlapot. (És az Aldi itt is olcsóbb! :D )
• Nincs fűszer: HAMIS. Erre készültünk, hoztuk is a Katától és Árontól kapott pirospaprikát. Aztán néztünk nagyot, amikor egy szupermarket egyik 5 méter hosszú során kizárólag fűszereket pillantottunk meg (köztük szegedi paprikával) és a következő helyen hasonlóképp.
• Édes a kenyér: IGAZ (nemcsak a toastkenyér jellegűek). Viszont van élesztő, és már meg is próbáltam a kenyérsütést itthon tegnap. 
• Ne igyál csapvizet: HAMIS, legalábbis nálunk sem a hotelben, sem a lakásban nem lépett fel semmiféle gasztroenterális mellékhatás.
• Sok a szemét: IGAZ. A hotelben, az első reggelinél már szembesültünk ezzel. A papírtányérok mellett műanyag evőeszközök és műanyag poharak voltak kitéve (mosható kerámia és fém kés csak hétköznap járt, akkor kevesebb volt a vendég és volt idejük mosogatni...???). Általában a jégkockával megtömött üdítőkhöz szívószálat vettek az emberek, a poharakra műanyag tető is járt (de minek?). Az élelmiszer csomagolását még egy csomagolás védi. Vége-hossza sincs a PET-palackos termékeknek. Újrahasznosító konténert eddig pár helyen láttam csak, a közelünkben egyáltalán nem. Csalódás ez, mert otthon már évek óta szelektíven gyűjtjük a szemetet (Kónyban, Ménfőcsanakon és Alsórákoson). Különben is "plastic free" július van, ami egy csodás kezdeményezés. Ez pedig egy cikk az Index-ről a hulladéktermelésről: https://index.hu/techtud/2019/07/03/a_fejlett_orszagok_termelik_a_legtobb_hulladekot/. 
• Pharmacy = gyógyszertár: HAMIS. Itt mindent megtalál az ember: kozmetikumokat, papírárut, italt (!!!). Ezeken kívül hosszú sorokban állnak a vény nélküli gyógyszerek (allergiaellenes, gombaölő, fájdalomcsillapító szerek sokasága elérhető), és itt lehet kiváltani a vényköteles gyógyszereket is. (Orvosi kitérő: meglepő volt szembesülni, hogy a tévében itt az Algoflex és Advil helyett TBC és HIV elleni kezelést reklámoznak minden szünetben, így legalább a páciens tudatosan rá tud kérdezni az orvosnál erre meg arra a szerre. Gyógyszerlobbi.)

Nos ennyit mára tőlem a teljesség igénye nélkül. (Talán egy következő alkalommal kifejtem a véleményem a túlságosan alacsony hőmérsékletre állított klímákról és a következményesen szipogó, zsebkendőt nem használó de mindig kedves amerikai emberekről. Vagy talán nem.)

ui.: Hát persze, hogy sikerült kifelejtenem valamit! A kávé... az borzalom. Ahogy jóAnyám mondta: "ezek ilyen littyósat főznek és azt isszák egész nap". Tényleg. Sosem voltam eddig Starbucks-ban, de két hét alatt ott ittunk egyedül normális kávét, pedig egyszerűen csak közepesen erős eszpresszóhoz, Szarvasi kávéfőzőhöz vagyunk szokva. Hadd ne mondjam, milyen jó érzés volt, amikor a dobozainkban megérkezett az ócska kis kotyogós kávéfőzőm. És habár kicsit zaccosat főz, az életkedvünket rendesen felhúzza reggelente. :)