Használt autót venni akkor sem egyszerű, ha ismered a helyi piacot és az autókat. Még trükkösebb a dolog, ha sem az ügyintézés mikéntjét, sem pedig az utakon rohangáló autómárkák egy részét nem ismered. Na de ne szaladjunk ennyire előre!

Már az USA-ba költözés előtt nyilvánvaló volt, hogy szükségünk lesz egy autóra. Legalább egyre. Az amerikai városok többségében ugyanis egyszerűen alig van tömegközlekedés, így erősen limitált, hogy hova és mennyi idő alatt lehet eljutni. Leginkább csak a nagyvárosok (New York, Chicago, San Francisco és még néhány) rendelkeznek európai szemmel is komolyan vehető tömegközlekedési hálózattal. Mindez elég komoly változás ahhoz képest, hogy Budapesten biciklivel jártam dolgozni. Ami egy laza 25 perces tekerést jelentett, most pedig nagyjából ugyanennyit vezetek, amihez még hozzájön pár perc séta a parkolóháztól az irodáig.

Venni vagy lízingelni?

A használtautó-vásárlás azonban így sem volt magától értetődő döntés. Még a kiutazásunk előtt pár hónappal szintén a cég jóvoltából felvette velem a kapcsolatot egy autóközvetítő, akinek az a munkája, hogy autóhoz segítse az Amerikába költözőket. Douglas nagyon segítőkésznek tűnt az emailezés és telefonos beszélgetések alatt, kicsit talán túl segítőkésznek is. Ő a vásárlás helyett a lízinget ajánlotta.

Az amerikaiaknál sokkal népszerűbb a lízing, mint otthon: a legtöbben például telefont is így vesznek. A szolgáltatás mellé csomagban kapnak egy telefont lízingkonstrukcióban. Nem hitelre vesznek telefont, nem jelentős kedvezménnyel kapják a készüléket egy drága díjcsomag mellé, hanem a havi számlán ott figyel a szolgáltatás mellett a telefon lízingdíja. Hogy miért jó ez? Nyilván azért, mert könnyen vissza is lehet adni a telefont a szolgáltatónak. Például amikor megjelenik egy új iPhone.

Ugyanez a helyzet az autóknál is. A tévében az autóreklámok nem a vételárat hirdetik, hanem a havi lízingdíjat. Havi 300 dollárért már elég komoly új autókat lehet kigurítani a kereskedésekből, és pár év múlva ugyanilyen könnyen le is lehet adni az autókat. Hiszen ki akarná ugyanazt az autót vezetni 3-4 után is, nem igaz?

Lehet, hogy mégis inkább egy ilyen igazán amerikait kellett volna választanunk?

A lízing tehát egy nagyon kényelmes megoldás a fogyasztónak: a havi lízingdíjat kifizetve nem nagyon lesz gondja semmire, éppen csak tankolni kell az autót. Európai szemmel azért mégiscsak van az embernek némi ellenérzése, hogy ez egy fogyasztást pörgető konstrukció, ami finoman szólva nem a környezetbarát vagy fenntartható szempontokra épül.

Visszatérve a mai témánkra, Douglastől kaptam én is néhány lízingajánlatot új autókra. Megfontoltuk ezeket, és a kényelmi opciókat is figyelembe véve (például két év múlva hazaköltözéskor csak le kéne adni az autót a kulcsával együtt a márkakereskedésben) mégis úgy döntöttünk, hogy egy használt autót venni összességében olcsóbb lesz. Nem mellesleg ezt ajánlotta Ati kollégám is, aki pár évvel ezelőtt hasonló két éves kiküldetést nyomott le az USA-ban feleséggel, kutyával. Mivel bérelt autót két hétre biztosítottak nekünk, ennyi időnk volt találni itt helyben egy jó kis használt autót.

Mindez nyilván az internet helyi kis bugyrainak felkutatásával kezdődött. Rengeteg olvasnivaló van hogyan vásárolj használt autót témában. Ezek jellemzően részletezik azokat a tippeket, amelyeket otthonról is ismerhetünk: ha lehet, nézessük meg szerelővel a kiszemelt autót, a kiválasztott modellnek ismerjük előre minden jellemzőjét, típushibáját, nézzük át az autó történetét, amennyire az megbízhatóan megismerhető stb.

Amerikai nepperek, szevasztok!

Korlátozott helyismerettel ezt nyilván nem tudtuk teljes mértékben betartani. Kiderült azonban, hogy az amerikai használtautópiac egy kicsit kevésbé megbízhatatlan, mint az otthoni. Vannak olyan független szolgáltatók például, mint a Carfax, amely az autók történetét vezeti és kínálja segítségül eladóknak és vásárlóknak egyaránt. Egy Carfax-riportból megismerhető egy autó teljes története, minden esemény (forgalomba helyezés, adásvétel, szerviz, olajcsere stb.) óraállással együtt megjelenik az autó előéletéből. Mindez a későbbiekben nagy hasznunkra vált.

Alapvetően hosszú távon megbízható, nem túl drága, nem túl idős (maximum 6-7 éves) autókat keresgéltünk, és hamar elkezdtünk a Toyotákra fókuszálni, mivel azok itt is híresen megbízhatónak számítanak, és viszonylag sok is van belőlük. Emellett azonban a kereskedések értékeléseit is bőszen olvasgattuk, amelyekből próbáltunk következtetni arra, hogy melyik hely mennyire megbízható. Ezek alapján végül összesen három kereskedést kerestünk fel.

A jó, a rossz és a csúf

Az első hely a Vantage Motors volt, amiről nagyon jó véleményeket olvasgattunk. A korábbi vásárlók főleg azt emelték ki, hogy nem is nagyon kellett alkudozniuk a kereskedéssel, annyira jólárazottak az autók. Náluk viszont kicsit kevesebb autó volt, mivel ez egy kisebb kereskedés, így a mi árkategóriánknak megfelelő Toyotát nem igazán találtunk. Két másik szimpatikus autót viszont igen, egy pár éves Kia Fortét (nagyjából az otthoni Ceednek felel meg) kevés futott mérfölddel, valamint egy alig két éves Volvo V60-at picit több mérfölddel. Szép autó volt mindkettő, főleg az utóbbi tűnt nekem akkor jó vételnek, bár a Kia olcsóbb volt.

Ekkor azonban még úgy éreztük, keveset láttunk, keresgéltünk hát tovább. A következő utunk a Molléhoz vezetett, ami egy jóval nagyobb kereskedés, külön üzletük van a nagyobb márkáknak (Toyota, Chevrolet, Volkswagen stb.), így mi újszerűen csillogó használt Toyoták reményében kerestük fel őket. Találtunk is egy Priust, amit elvittünk egy kör tesztvezetésre. Szépen futott, és nyilván tudjuk, hogy ezek itt is elnyűhetetlen, sokat kibíró autók a hibrid hajtásból fakadóan alacsony fogyasztással, de ennek az autónak a belsejében már bőven voltak nyomai a komolyabb használatnak, és az árkategóriánkat is inkább felülről közelítette.

Kinéztünk hát egy harmadik kereskedést is, a Reynolds Automotive-nál pedig nagyon kedvesen fogadtak. Volt több autójuk is a mi árkategóriánkban, ezek közül az előre kinézett hibrid Toyota Camry-t vittük el egy körre. Jó dinamikájú, szép autó volt, igaz, nem kevés futott mérfölddel, és amúgy érezhetően nagyobb autónak tűnt, mint amihez hozzá voltunk szokva. A kereskedésnél dolgozó Dennis bácsi pedig rögtön el is engedett volna nekünk 500 dollárt az árból, ami még akkor is kedves gesztusnak hatott, ha amúgy bele is volt kalkulálva az eredeti árba.

A futottak még kategória képzeletbeli első helyezettje

Ezt a Camry-t végül gondolatban az első helyen látott Volvóhoz hasonlítottam, mivel árban és futott mérföldek tekintetében is kb. azonos volt a két autó, a Volvo azonban 4-5 évvel fiatalabb. Ezért aztán visszamentünk az első helyre, hogy a Volvót is elvigyük egy tesztvezetésre. Semmilyen aggodalomra okot adó jelet nem láttunk vagy hallottunk az autón itt sem, és az autó belseje is nagyon szép állapotú volt. A három kereskedés közül tehát az első bizonyult jónak, a második inkább rossz, a harmadik meg bár kedves, nem volt túl szép.

Vettünk tehát egy Volvót

Miután gondolatban elköteleztük magunkat a Vantage Motorsnál kinézett Volvo mellett, még néhány dolognak utánaolvastunk neten, csak hogy nyugodtabban menjünk vissza a kereskedésbe elhozni a kocsit. Szétgurult dollárjainkat összegereblyéztük az amerikai bankszámlánkra, és elmentünk az autóért. Néhány dolgot még megnéztünk a kocsin biztos, ami ziher alapon, aztán kijelentettük, hogy mi bizony ezt megvennénk. Lorin, a nem túl szószátyár, ám minden kérdésre pontos válasszal rendelkező ügyintéző leültetett minket egy asztalhoz, és nekilátott a papírmunkának. Körülbelül háromnegyed óra alatt végeztünk mindennel.

Metálhomok színű Volvónk már a házunk előtt parkol ♥

Lorin intézte a papírmunkát, aláíratott velünk mindent. Mi pedig megírtuk a csekket, ami alapján megcsapolhatják a bankszámlánkat, és közben azon tanakodtunk, hogy első utunk majd egy benzinkútra vezet, mert eléggé üres volt a tank. Kézfogás és kulcsátadás után azonban ez a tervünk gyorsan füstbe ment, mert mint kiderült, amíg mi odabent a papírokat intéztük, a kereskedés egy másik dolgozója teletankolta és tisztára mosta a kocsit.

Ezzel a happy enddel le is zárom a sztorit, a regisztráció, rendszám stb. úgyis akkora tortúra volt, hogy megér majd egy külön posztot.