Az előrejelzések nem tévedtek, múlt héten hó lepte be Kansas City-t. (Zene egy klasszikustól, akiről mostmár elmondhatjuk, hogy élőben is hallottuk.) Előtte sikerült beszereznünk a téli ablakmosót, a gumiszőnyeget és a jégkaparót az autóba, aztán az amerikai tél szépen megmutatta magát kedden-szerdán.

Csütörtök este, Halloweenkor a gyerekek biztos télikabátos jelmezekben mentek portyázni, miközben a világító csontvázakat és más horrordíszeket olvadó hó borította az előkertekben. Utánanéztem egy kicsit, és meglepetésemre kelta eredetű az ünnep. Úgy hitték, hogy október 31-én a holt lelkek visszatérnek, és beköltöznek az élőkbe, akik ezt megelőzendő inkább félelmetes jelmezekbe bújnak. Egy másik jelkép, a faragott töklámpás ír eredetű. A legenda szerint az ördög egy nap meglátogatta a Jack O'Lantern nevű, részeges kovácsot, és meghívta a pokolba. De Jacknek semmi kedve nem volt menni, ezért felcsalta az ördögöt egy almafára, amire kereszt volt festve. Az ördög így szépen fennragadt a fán, és szorított helyzetében kénytelen volt megígérni Jacknek, hogy sose fog pokolra kerülni. Nos a komplikáció a kovács halála után kezdődött, mert így se a mennyországba, se a pokolba nem engedték be. Egy kis tüzet kért az ördögtől, amit aztán egy karórépába tett lámpásnak, hogy abban leljen megnyugvást. 

Mindenszentek-halottak napján a katolikus templomokban itt is ünnepi miserendet tartanak, de az otthon megszokott koszorú-krizantém-gyertyagyújtás elmarad. Hétvégén Zsoltival kisétáltunk egy temetőbe, és semmi ilyen nyomot nem találtunk. Talán ez a szokás hiányzik azért otthonról. Meglepő egyébként, mennyire különböző a temetkezési kultúra a miénktől, az álló sírköveken általában csak egy családnevet tüntetnek fel, körülötte pedig a földre fektetett névvel-dátummal ellátott kövek jelzik az elhunyt családtagok sírjait. A sírkövek mellett művirágok, de semmi egyéb. 

Forest Hill & Calvary Cemetery

Az utolsó blogbejegyzésem óta is voltak jó programjaink a városban. Ilyen volt például október 12-én a Porchfest. A koncepció egyszerű: családi házas övezetekben, verandákon, előkertekben játszanak zenekarok. A közönség álldogálva, üldögélve, pléden fekve hallgathat jobbnál-jobb zenéket. Idén csak egy helyszínre mentünk el a háromból, jövőre mindegyiket megnézzük majd. Nagyon hangulatos volt (ízelítő videók itt). Össze sem lehet hasonlítani Bob Dylan ülős koncertjével, aki jött, zenélt és tovább is állt Kansas Cityből, de szerencsére tanúja voltunk. 

A veranda feszt idei plakátja, az USÁ-ban nem egyedülálló azért ez a fesztiváltípus.

Roanoke negyed

Voltunk a gyalogtávolságban lévő Kauffman Memorial Gardenben is. Ebben a gyönyörű, szépen rendben tartott kertben található a sírja a Kauffmann házaspárnak. Ewing Kauffmann kivételesen tehetséges ember volt: gyerekként is kitűnt már az eszével, a világháborúban is szolgált, miközben a tengerészekkel folytatott kártyapartikon kisebb vagyont nyert, ügynök volt, majd saját gyógyszerészeti céget alapított a városban. Gazdagodott, de a pénzét nem öncélúan használta. Az ő nevéhez fűződik a Kansas City Royals baseballcsapat létrehozása, alapítványa foglalkozott a '70-es években újraélesztés oktatásával, napjainkban többek között hátrányos helyzetű fiatalok oktatását és vállalkozók fejlődését segíti. Ajánlom az alapítvány oldalát olvasnivalónak. 

Az emlékkert része ez a pavilon, ahol egy macska is lakik. 

Padok, kiülők várnak mindenkit.

Légies vaslányok

A missouri ősz szépségét a Powell Gardenben is kiélveztük. A botanikus kert 39 mérföldnyire van a lakásunktól, de megérte elautózni odáig. A terület egy George Powell nevű üzletemberé volt, és mielőtt a családi alapítvány kialakította volna a kertet, cserkésztábornak is adott helyet. A parkban van oktató jellegű rész almafákkal, szőlővel, konyhakerttel, fügebokrokkal, igazán esztétikus elrendezésben. Van még itt tó kis szigettel, prérire jellemző füves domb piknikre alkalmas hellyel, a tóparton lilaakác-lugas és padok, illetve egy gyönyörű fa-üveg kápolna. Képzelem milyen lehet tavasszal és nyáron, ha ősszel ilyen lenyűgöző. A téli szezont egy fesztivállal próbálják feldobni: a fákat, állványokat égősorral díszítik és a látogatók ünnepi fényárban sétálhatnak a kertekben. Nem utoljára jártunk itt.

A tó, háttérben a Marjorie Powell Allen kápolna

Kápolna belülről

A tetején bizony nem kúpcserép, hanem üveg van :)

A végére egy kép bizonyítandó, hogy nem sokat változtunk.

Az esetleg felszedett kilókat fedje homály.