Szóval kicsit visszatérve a kiutazásra, kezdetekre. Kansas City-be június közepén érkeztünk, ahogy Zsófi azt az első posztban említette, késő este egy szombati napon. Ami azt jelenti, hogy már iszonyat fáradtak voltunk ekkor, hiszen ez otthoni idő szerint másnap reggel volt. Mégis ennek annyi előnye volt, hogy jet lag másnapra nagyjából el is múlt, mivel rögtön egy kiadós alvással indítottuk az ittlétünket.

Két hétre a cég biztosított nekünk átmeneti szállást egy hotelben, ami azért elég jó körülményeket jelent. Az apartmanunk teljesen olyan volt, mint egy korrekt kis lakás, felszerelve két zavarba ejtő méretű tévével (és persze minden egyéb szükséges eszközzel). Egyetlen hibája, hogy nem kültérre néztek az ablakai, hanem a szálloda étterme felé, így természetes fényből viszonylag kevés jutott be hozzánk. Rögtön megtapasztalhattuk az amerikaiak hozzáállását a klímához: miközben a városban a megszokott kánikula tombolt, a szobánk 65°F-ra volt hűtve, ami Celsiusban kb. 18°...

Itt vészeltük át az első két hetet

A vasárnap még csak egy laza sétával telt, hétfőtől pedig elkezdtük intézni az itteni dolgainkat. Mivel ezen a héten még nem kellett dolgoznom, az volt a terv, hogy 5 nap alatt elintézünk mindent, még ha ez már akkor is kicsit túlzottan optimista elképzelésnek tűnt. Szóval hétfő délelőtt találkoztunk Kate-tel, akinek az a munkája, hogy a városba érkező idegeneket segíti megtalálni a helyüket, elintézni az adminisztratív teendőinket. Minket elsősorban a lakáskeresésben segített, de adott tippeket a létfontosságú social security number, valamint a jogosítvány ügyintézéséhez is.

Kate egy olyan 55 körüli nő, aki a maga dinamizmusával, határozottságával és helyismeretével tényleg sokat segített. Először körbevitt minket a városban autóval, hogy lássuk, egyáltalán melyek a főbb városrészek, és legyen egy képünk arról, melyik részen tudnánk elképzelni az életünket a következő két évben. Mi valamennyire próbáltuk előzetesen feltérképezni a város ingatlanpiaci helyzetét, de élőben azért egészen más volt látni a lakásokat és azok környékét. Meglepően nehéz tud lenni, ha elkezdesz lakást keresni egy addig ismeretlen városban. Jártunk egészen belvárosi és abszolút külvárosi környéken is, láttunk teljesen új építésű lakást (medencével, biliárdasztallal stb.) és olyat is, amivel kapcsolatban a patinás jelző erős eufemizmusnak hat.

Spoiler alert: itt lehet minket meglátogatni a következő két évben

Végül egy olyan helyen kötöttünk ki, ami nagyon közel van az átmeneti szállásunkhoz. Mert mint kiderült, ahol az átmeneti szállásunk volt, az az egyik legjobb környék a városban. :) Jó kis vörös téglás épület a 30-as évekből, de erről és úgy általában a városról Zsófi ígért egy másik blogposztot, úgyhogy majd bővebben később.

Kate-re visszatérve, egyrészt a magabiztosságával olyan ingatlanok irodájába is bevitt, ahova mi csak előzetes bejelentkezéssel tudtunk volna, másrészt a bérléskor egy félmondattal, amit az ingatlanoshoz intézett, simán megfelezte az általunk fizetendő adminisztrációs díjat. Szóval köszönetképpen át kéne hívnunk valamikor egy jó paprikáskrumplira. Az ő javaslatára fedeztük fel egyébként a város egyik legjobb parkját, ami egészen közel is van hozzánk.

Az első hét végére tehát lett lakásunk (amibe persze csak később költözhettünk be), igényeltem social security numbert (Zsófinak ez külön bonyodalmakkal járó procedúra), nyitottunk bankszámlát, és béreltünk autót is. Nem rossz, de azért még eléggé az elején jártunk a beilleszkedésnek. Emellett sétáltunk a fent említett parkban, és persze ettünk finomakat. ;)